András László - Kortársnéző

András László 1966-ban született, 1980-ban kezdett verseket írni.
1984-88 között jelentek meg írásai lapokban. Azóta nem publikált, mert – ahogy mondta – nem érezte azt, hogy olyasmi került volna ki a keze alól, amivel meg lett volna elégedve – egészen az Egy medvekutató feljegyzései című könyvéig.
Dolgozott könyvtárosként Újpesten, szociális munkásként Kőbányán és Csepelen, magyar-történelem szakra járt az ELTE ÁITFK-ra, majd Egerben fejezte be. Több mint 15 éve médiafigyelőként dolgozik - ebből négy évet, 1998 és 2002 között - köztisztviselőként. Az Egy medvekutató feljegyzései című könyvét 1998-ban kezdte írni.

--------------------------------------------------------------------------------

minden széttörik millió darabra s úgy tűnünk el a roppant egészben ahogy csillagparányok a tejútködökbe hűl a reggeli nyárfény csak a pillanat létező az mindenünk örökjeKínvokáció

Mint mikor egy nagymama eldobja gombolyagját, már nem kötök többet, mondja, a fal felé fordul, és ahogy átkel a fonalak szőtte sötétségen, egyre inkább emlékké változik át.Mentális okozás

én szeretem, ha megbolondul a szöveg. verbálisan basztam már kutyát, lovat, kecskét, és orálisan szüzet. nem hiszem, hogy bárki nálam, vagy bárkinél vagyok én bűnösebb --Beatcore--.

És a krónikus lalofóbiás irtózik a néma olvasástól, mert a torok részei úgy is mozgolódnak. Retteg az állapottól, melyben a közlő már nem egy szelf, mert a tudattalanjában gyökeret vert, hogy nekünk folyton rohamunk van, és hogy a beszéd már mindig is halálba vezet. --Lalophóbia--.

nincsen bennem érzés vagy nem tudok róla lelkem mint avarban meglapuló róka levél alatt alszik belefagy az álom. ülünk egy ideje mindketten az ágyon elhallgattál te is én sem jutok szóhoz egyikünk sem talál el az utolsóhoz mehetsz előre nézhetsz hátra beváltható vagyok de látra --nemversek--.