Vajon hogyan alakult az arany ára a 20. század véres időszakaiban?

Az első világháború után nem csak a vesztes oldalnak, de a győzteseknek is helyre kellett állítani a veszteségeket:

  • Németországnak 33 milliárd dollárjába került a jóvátétel
  • Az USA kölcsöneitől függtek nemzetek, az amerikaiak mégis a belső piacra koncentráltak
  • A FED 3,2%-ról 5%-ra emelte az alapkamatot
  • Világszinten túltermelés alakult ki, az előállítás költségeit pedig hitelből fedezték

1929. októberében jött a mélypont, mindenki eladni akart a new york-i tőzsdén, vihargyors árzuhanás vette kezdetét, bankok zártak be, vállalkozások mentek csődbe.

Ez a nagy gazdasági világválság természetesen az arany árán is nyomott hagyott. Egészen 1918-ig, az I. világháború végéig nem volt jelentős mozgás az árfolyamon. 1850-ben 18,93 dollár volt egy uncia tömegű arany értéke. 1913-ban csupán 1 század dollárral lett alacsonyabb az árfolyamszint. A közben eltelt 63 év alatt pedig a 19 dolláros szintet se sikerült elérni, tehát gyakorlatilag egy oldalazás jellemezte a nemesfém grafikonját. A világháború alatt sem indult be az emelkedés, a jelentések szerint 1914-ben, 1915-ben, 1916-ban, 1917-ben és 1918-ban is 18,99 dollár volt egy uncia arany értéke. Utána viszont átlépte a görbe a bűvös 19 dolláros határt, majd 1920-ra már 20,68 USD volt.

A világválság alatt is 20 és 21 dollár között mozgott az árfolyam, bár 18 alá is besüllyedt. 1933-ban indult el igazán az emelkedő fázis, hiszen már 26 dollár felett jegyezték az árat, 1 évvel később pedig már 34,69 dollárért tudtak 31,1 grammos „sárga nemesfémet” vásárolni. A II. világháború alatt ismét stagnálás következett, majd jóval később, a 70-es években indult el az igazán nagy ugrás, amikor éves szinten 50%-ot emelkedett az arany ára. A 90-es évek árzuhanása utána a 2000-es évek újra meghozták az aranykort, majd az azt követő évtizedben már az 1850-es árnak majdnem a 100-szorosát is jegyezték. Nem kizárt, hogy valamikor 2000 dolláros unciaárról is beszélhetünk.