András László - Kortársnéző

András László 1966-ban született, 1980-ban kezdett verseket írni.
1984-88 között jelentek meg írásai lapokban. Azóta nem publikált, mert – ahogy mondta – nem érezte azt, hogy olyasmi került volna ki a keze alól, amivel meg lett volna elégedve – egészen az Egy medvekutató feljegyzései című könyvéig.
Dolgozott könyvtárosként Újpesten, szociális munkásként Kőbányán és Csepelen, magyar-történelem szakra járt az ELTE ÁITFK-ra, majd Egerben fejezte be. Több mint 15 éve médiafigyelőként dolgozik - ebből négy évet, 1998 és 2002 között - köztisztviselőként. Az Egy medvekutató feljegyzései című könyvét 1998-ban kezdte írni.

--------------------------------------------------------------------------------

Nem találtam a telefonomat, és megkértelek, hogy hívj fel, hátha meghalljuk, hol van. De nem hallottuk meg, csak a te készülékeden hallgattuk össze- dugott fejjel, ahogy kicsöng. Tudtam, hogy te is arra gondolsz, milyen lenne, ha most felvenném, és akkor egymásra nevettünk. Aztán arra gondoltam, milyen lesz, ha majd egyedül ülök és várok, hogy megszólaljon végre, de néma marad.    András László: A telefon

És a krónikus lalofóbiás irtózik a néma olvasástól, mert a torok részei úgy is mozgolódnak. Retteg az állapottól, melyben a közlő már nem egy szelf, mert a tudattalanjában gyökeret vert, hogy nekünk folyton rohamunk van, és hogy a beszéd már mindig is halálba vezet. --Lalophóbia--.

Mert ez a vérengző szerelem keresztülhajt úgyis, ha sántán lépek a nap végén. Keresztül- hajt tekintet nélkül a viseltes ruhákra és félbehagyott ebédekre, mert egy tóparti stéggel hiteget, egy üveg sörrel, és hogy nem volt hiábavaló, és mindegy, a fogak mozognak-e majd, ahogy a mozgólépcsőn dülöngélünk a kis szatyrainkkal a piacról hazafelé.kacsakövek

Reggelenként a kertben levelek hullanak a fákról, ellepik a földet, ellepik a lépcsőket, ellepik a verandát, ellepik az ablakokat, ellepik a házat, azután eső hull az opál égből.Egyiptom

A szemedbe akarok nézni és csak azt látni, és nem látni magamat, ahogyan benne tükröződöm. A szemedbe akarok nézni anélkül, hogy közben magamat nézném. --Zsoltár--.